Kettőből kettő… vagy inkább négyből négy?

Március utolsó hétvégéjén rendezték a Kovács János Országos Földrajzverseny döntőjét a Békés megyei Szeghalmon. Iskolánk évek óta töretlenül vesz részt a „csatározásban”, amelynek fináléjában a legjobb tíz diák mérheti össze tudását. Így történt ez most is.

A verseny szabályzata kimondja, hogy egy iskolából maximum három fő szerepelhet a döntőben. Mint ahogy eddig is, ebben a tanévben sem akartuk, hogy gimnáziumunk autója „félházzal” fogyassza a kb. 600 km-es oda-vissza út üzemanyagát, így mindent megtettünk azért, hogy „kitöltsük” a lehetséges keretet. A küzdelem sikeresnek bizonyult, ugyanis összesen négyen indulhattunk a verseny döntőjére, ahol a másik hét résztvevő ugyanilyen számú iskolát képviselt. Galág Botond a 2., Zareczky András az 5., és Szabó Márton Zoltán a 7. helyen kvalifikálta magát a döntőbe az első, írásbeli fordulót követően. A szeghalmi megmérettetésen már csak szóbeli feleletek hangzottak el. A diákok a Szegedi és a Debreceni Tudományegyetem oktatóiból álló zsűri előtt adhattak számot tudásukról.

A verseny különlegessége, hogy a döntőben semmiféle segédeszköz (még földrajzi atlasz sem!) használható. Itt aztán igazán kell tudni a szakmát! Nem csalódtunk a fiúkban. Galág Botond Balázs egy kiváló, maximális pontot érő feleletével végül az 1. helyen végzett. Zareczky András 6. lett, Szabó Marci pedig megtartotta a 7. helyezését. Botond négy esztendeje – mivel túl fiatal volt, külön engedéllyel – indult először a Kovács János Földrajzversenyen, s azóta nem talált legyőzőre. Büszkén mutattam neki, hogy „Négyből négy!”. Számára ez volt az idei tanévben a második döntő.

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, a februári Hajdú-Moharos József Országos Földrajzversenyt is megnyerte. Miközben a szeghalmi döntő zajlott, kiderült, hogy a Less Nándor Országos Földrajzverseny döntőjét is előkelő helyről várja. De addig lesz még egy OKTV-döntő és egy Jakucs László Nemzetközi Földrajzverseny finálé is…

Gruber László

 

Marci és András az óriásföldgömbnél

 

Galág Botond, az “örökös győztes” a verseny szervezőjével, Lengyel József tanár úrral