Cserkészjelölteket toboroztak

Intézményünk nagy múltú cserkészmozgalommal is büszkélkedhet. 1921 óta ad otthon a 179. számú II. Rákóczi Ferencz Cserkészcsapatnak. A cserkészet virágkorát Magyarországon, így Bonyhádon is a két világháború között élte. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt nyomására elkezdték a cserkészet felszámolását, a többi ifjúsági szervezettel együtt.
A rendszerváltozás után intézményünkben is újjáéledt a mozgalom, sajnos elmúlt két évben a csapat teljesen felszámolódott, ennek újraszervezését Keszthelyi Zsolt tanár úr vállalta el. Toborzási céllal, 15 fő (gimnazisták és általános iskolások vegyesen) vágott neki a Kelet-Mecsek erdőségének, hogy egy portyával emlékezzenek meg 1956 hőseiről. A híres Mecseki Láthatatlanok nyomába eredtek, felkerestek néhány egykori helyszínt, ahol a felkelők egykor harcoltak.

A programot október 22-én este kezdték meg a leendő cserkészek Óbányán. A jelöltek a kulcsos házban a már „cserkészesen” rendezkedtek be. Tábori keresztet, zászlórudat építettek, tűzifát gyűjtöttek, vacsorát főztek. Miután megvolt az ún. zászlószertartás (zászlófelvonás, esti ima, eligazítás), vacsora következett, utána pedig a tábortűz-dalok és játékok. Takarodó után éjjeli őrséget adtak a leendő cserkészek. Az esti programok során meglátogatott minket Várdai Levente a VI. cserkészkerület csapatmentora, aki a tábori építésében és a hangulat megteremtésében sokat segített nekünk. Továbbá segítségünkre volt két diákunk, akik otthon cserkészek: Zászlósi Evelin, aki a teljes GH-t vállalta magára, valamint Kancz Mónika, aki a tábortűz-dalokat és játékokat állította össze.

Másnap, október 23-án az ébresztőt reggeli torna követte, a reggeli után, pedig a zászló levonásának szertartása következett. Ekkor kezdődött a portya igazán, mert a csapat teljes menetfelszereléssel Kisújbányát érintve megmászta a Szamár pihenőt, onnan leereszkedett a Réka Kunyhóhoz. Itt ebédre szalonnát sütött a csapat és épített egy 1956-os „emlékművet”, melynél egy rövid 1956-os megemlékezést tartott. A portya a Réka-völgyön keresztül folytatódott Mecseknádasdig, ahol a megfáradt cserkészjelöltek buszra szálltak és első cserkészportyájuk (de remélhetőleg nem az utolsó) véget ért.